2017.07.22-28. Fel Fogarasra! motorostúra kalandoroknak
Ilyen komoly előkészületekkel még soha nem terveztem túrát. Egy 67 éves barátommal, Laci Bácsival
megkívántuk a Déli-Kápátokat. Eddig mindig, lesz-ami-lesz alapon szállásfoglalás
és különösebb tervezgetés nélkül vágtunk bele a túráinkba, kajával, sátorral, és
egyéb luxuscikkel felszerelve. Esős napokon és kritikus környezetben ha szükséges
volt, többnyire az utolsó pillanatban de találtunk szállást. Szeretek így kalandozni,
mert arra mehetek, amerre épen eszembe jut, és nem kell igazodni előre lefoglalt dolgokhoz.
Három fiatal motoros társunk csatlakozott hozzánk. Most a létszám okán tisztességes szállást foglaltam az előre elhatározott útvonalon. Az öt lelkes jelentkezőből az utolsó pillanatban sajnos csak hárman, majd szerencsére mégis négyen lettünk.
A túra nem épen kedvező időjárással, egy borult, esős felhős, napsütéses napon indult, és ez az időjárás jellemezte is az egészet. Jó néhányszor eláztunk, de mindig kárpótolt a vihart követő napsütés. A hegycsúcsok meghódítása során jobb lett volna a ragyogó napsütés, de a felhőkben úszó tetők megmászása is nagy élmény volt.
Odafelé menet átvágtunk a Királyhágón, majd dél-felé fordulva az 1R útvonalon az Erdélyi-középhegységen át az Apuseni nemzeti parkon keresztül vettük az irányt Nagyszeben (Sibiu) felé. Megmásztuk a 7C Trans-Fogaras magashegyi utat. Pihenés képen Nagyszeben központjában megnéztük a világ legkeményebb endúrós versenyének a Redbul Romanics-nak a selejtezőjét.
Élménymotoroztunk a csúcs felé a 67C Trans Alpinán. Az E81, 7A útvonal a Vidra tó mentén, majd Petrozsényen át dübörögtünk Herkulesfürdői szállásunk felé. A Vidra-Petrozsény szakasz az esős időben már elég sáros, és kritikus volt ahhoz, hogy a 66A útvonalat a Vulkán hegységen át kihagyjuk, és szégyenszemre az E79, és a 67D-n menjünk Herkulesfürdőre. Némi Duna menti motorozás után északnak fordulva utoljára még belevetettük magunkat a hegyek közé, majd hazafelé vettük az irányt.
Tíz évvel ezelőtt Romániában az utakon nagyon kellett vigyázni, lépten nyomon kátyúk, a sávban szembejövő kamionok, és az út menti szemét jellemezték az állapotokat. Öt évvel ezelőtt mindenütt látszott az őrült iramú fejlődés, mindenütt építkeztek, útelzárásokkal volt tele az ország. Most tökéletesen karbantartott utakkal, tiszta településeken frissen vakolt-festett házakkal, csinos portákkal találkoztam. Olyan helynek láttam Romániát ahol szívesen laknék. Románia gazdasági fejlettségben már elhagyott minket. Ezt finoman éreztették is velünk Herkulesfürdőn, ahol Forintról hallani sem akartak, "Mit kezdjünk vele?" mondták. Tíz éve ez pont fordítva volt. Rossz érzés, hogy így lemaradtunk.
Az előre lefoglalt szállások miatt szükséges szoros menetrend kissé zavart a túrán, de ennek ellenére jó kaland volt.
Mind a 2600 kilóméteren jól éreztük magunkat.
Csavarogni Jó!
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez
Három fiatal motoros társunk csatlakozott hozzánk. Most a létszám okán tisztességes szállást foglaltam az előre elhatározott útvonalon. Az öt lelkes jelentkezőből az utolsó pillanatban sajnos csak hárman, majd szerencsére mégis négyen lettünk.
A túra nem épen kedvező időjárással, egy borult, esős felhős, napsütéses napon indult, és ez az időjárás jellemezte is az egészet. Jó néhányszor eláztunk, de mindig kárpótolt a vihart követő napsütés. A hegycsúcsok meghódítása során jobb lett volna a ragyogó napsütés, de a felhőkben úszó tetők megmászása is nagy élmény volt.
Odafelé menet átvágtunk a Királyhágón, majd dél-felé fordulva az 1R útvonalon az Erdélyi-középhegységen át az Apuseni nemzeti parkon keresztül vettük az irányt Nagyszeben (Sibiu) felé. Megmásztuk a 7C Trans-Fogaras magashegyi utat. Pihenés képen Nagyszeben központjában megnéztük a világ legkeményebb endúrós versenyének a Redbul Romanics-nak a selejtezőjét.
Élménymotoroztunk a csúcs felé a 67C Trans Alpinán. Az E81, 7A útvonal a Vidra tó mentén, majd Petrozsényen át dübörögtünk Herkulesfürdői szállásunk felé. A Vidra-Petrozsény szakasz az esős időben már elég sáros, és kritikus volt ahhoz, hogy a 66A útvonalat a Vulkán hegységen át kihagyjuk, és szégyenszemre az E79, és a 67D-n menjünk Herkulesfürdőre. Némi Duna menti motorozás után északnak fordulva utoljára még belevetettük magunkat a hegyek közé, majd hazafelé vettük az irányt.
Tíz évvel ezelőtt Romániában az utakon nagyon kellett vigyázni, lépten nyomon kátyúk, a sávban szembejövő kamionok, és az út menti szemét jellemezték az állapotokat. Öt évvel ezelőtt mindenütt látszott az őrült iramú fejlődés, mindenütt építkeztek, útelzárásokkal volt tele az ország. Most tökéletesen karbantartott utakkal, tiszta településeken frissen vakolt-festett házakkal, csinos portákkal találkoztam. Olyan helynek láttam Romániát ahol szívesen laknék. Románia gazdasági fejlettségben már elhagyott minket. Ezt finoman éreztették is velünk Herkulesfürdőn, ahol Forintról hallani sem akartak, "Mit kezdjünk vele?" mondták. Tíz éve ez pont fordítva volt. Rossz érzés, hogy így lemaradtunk.
Az előre lefoglalt szállások miatt szükséges szoros menetrend kissé zavart a túrán, de ennek ellenére jó kaland volt.
Mind a 2600 kilóméteren jól éreztük magunkat.
Csavarogni Jó!
Kattints a képre............
^^ Vissza a tartalomjegyzékhez